Lovak a rajzlapokon, amint az iskolások látják, lovak fába faragva és a mézeskalácsokon. Cukorhuszárok és hús-vér változataik a nyeregben, lószerszámok színes választéka a standokon – ezt látja a lovaspályára beérkező. Körítés is van, lószerető székelyek bőséggel, akik a pályán zajló produkciókat követik figyelemmel, hogy aztán a sátrak alatt egy-egy pohár szomjoltó mellett kibeszéljék: ehhez képest mi mindent tud az ő hátasuk vagy éppen munkalovuk. A szülők gyerekeiket sem kell minden percben szemmel tartsák, számukra is biztosítottak szórakozási lehetőséget a szervezők. Ló ameddig a szem ellát, és hozzá székely virtus, hagyományátadás. A kétnapos rendezvény ünnepélyes megnyitóján, szombaton egyetlen pillanatba sűrítették mindezt: huszárok díszlépésben vitték és húzták fel a zászlórúdra a székely zászlót, Gyergyószék lobogói közé, legnagyobbként. A csíkszéki Mátyás Huszár Egyesület vezette fel a lovaskocsikon érkező egyházi és világi elöljárókat, hogy ők köszöntsék a lóbarátok népes táborát. 

Tíz évvel ezelőtt jó lóra tettünk – fogalmazott Gyergyószentmiklós polgármestere, Nagy Zoltán. „Néhány évvel ezelőtt még azért kellett gratulálni a rendezvényt megálmodó Bajkó Tibornak, mert egy új, de székely létünkhöz szabott őszi kulturális programot biztosított. Ma azért kell gratulálni, mert a Székelyföldi Lovas Ünnep már igényként él a Gyergyót szerető emberek tudatában. Jelen rendezvény az itteni emberek temperamentumához, a székely lovas kultúrájával az ősi hagyományaihoz annyira kötődik, hogy pár év elég volt ahhoz, hogy mély gyökeret eresszen, és helyi jellegzetességként, gyergyóikumként megerősödjön” – mondta Nagy Zoltán, hozzátéve, az egykori Lovas Napok így nyerte el egyre több vállalkozás, a megye, és idéntől Magyarország kormányának támogatását is. A rendezvény programjai iránt érdeklődőknek is köszönetet mondott kitartásukért: „hiszem, ha önök itt lesznek, ez a Székelyföldi Lovas Ünnep is itt lesz még sok ideig”. 

Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ideiglenes ügyvivője a gyergyóiak szíves látását, a szeretetteljes fogadtatást köszönte, gratulálva a szervezőknek. „Nagyon szép dolog, hogy a 21. században is, őrizve a lovas hagyományainkat, lovas nemzetként tudunk együtt ünnepelni. Ezért támogattuk örömmel, és ígérem a szervezőknek, jövőre és számíthatnak a magyar állam támogatására.” Csibi Attila, Erdőszentgyörgy polgármestere Maros megye képviseletében a hivatalos küldetést ditrói nagyanyja meglátogatásával kötötte össze. Felszólalásában is a kötelékekről beszélt: „megfogva egymás kezét tudjuk éltetni és vinni tovább hagyományainkat. Úgy, ahogy mi, elöljárók megfogtuk egymás kezét, együtt alkossunk láncot és óvjuk, védjük Székelyföldet, hazánkat!” 

Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke arra világított rá, hogy ez a rendezvény egy egész Székelyföldet átfogó lovas mozgalom elindítója. Mint ismertette, Bajkó Tibor összeállított egy székelyföldi lovas eseménynaptárt, amelyben benne van minden olyan lovas esemény, mely Székelyföldön zajlik, vagy székelyek a résztvevői. „Azt gondolom, van, amivel büszkélkedjünk – fogalmazott, kifejtve: – Történelmi tény, hogy mi lovas, katonanemzet vagyunk. Minden lovas rendezvény egy kiemelkedő példája annak, ahogy a hagyományőrzés és közösségépítés hozzájárul a székely identitásunk megerősítéséhez. Ma már Székelyföld minden megyéjében sor kerül egy-egy hagyományos, nagyszabású lovas rendezvényre. Közösen ünnepelünk minden évben a Székely Vágtán, a Marosszéki Lófuttatáson és a Székelyföldi Lovas Ünnepen, melynek szervezésében a székelyföldi magyar önkormányzatok támogatására a továbbiakban is számíthatnak.” 

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is a jövő felé irányította a figyelmét. „Azt gondolom, a felnövekvő gyerekeinkkel szemben vagyunk adósak: minél több lehetőséget kell teremtenünk számukra, hogy ismerjék és tapasztalják meg, milyen a lónak a szeretete, a természettel való harmónia és a magyar ember gerincessége. A Gyergyói-medencében is lovardára van szükség, hogy az év 365 napján lehessen lovas sportolóinknak gyakorlatozni. Adjunk lehetőséget azoknak a gyerekeknek is, akik tömbházban, vagy olyan körülmények között élnek, ahol a lótartás lehetősége nem adatik meg.” Ünnepi pillanatképek Aki a rendezvények részletes ismertetésére adja a fejét, a lehetetlenre vállalkozik, akárcsak az, aki rangsorolni szeretné az eseményeket. Mindenki igénye és gusztusa szerint osztályozhat. Tény, sokan megjegyezték: a hátaslovak gazdái és fogathajtók előtt emelik kalapjukat, a munkalovak helyében kevesen lennének. Megsüvegelték a csikósokat, vastapssal jutalmazták Hamza Viktóriát, Pászka Lehelt, illetve a Salvator Alapítvány lovasterápiás és lovastorna-bemutatóját. 

Erénye volt az ünnepnek az is, hogy a lovak mellett más jó barátokkal is találkozhatott itt az ember, így például a kutyákkal, galambokkal, de akár azokkal az ismerősökkel is, akik a levegőt is megzabolázva siklóernyőn érkeztek a célba. Humor jellemezte a polgármesterek csatáját. 

A gyergyószéki elöljárók mellett idén tiszteletbelieket is beneveztek a Medve nem játék vetélkedőre. Bajkó Tibor hangsúlyozta: a medvék tényleg elszaporodtak, e játék nem gúnyolódás azon családokkal szemben, akik javait, egészségét a medve megkárosította, hanem azért viseli e címet, hogy szembenézzünk a vaddal. A szalmamedve nem volt vérengző, mégis „vérre menő” küzdelem alakult ki a pályán. Ditró, Szárhegy, Csomafalva és Gyergyószentmiklós polgármestere mellett Alfalu alpolgármestere állt a porondra, valamint két tiszteletbeli, Albert Alfonz meghívott zsűritag, és az utolsó percen értesített Kurdics Mihály, a Székelyföldi Lovas Ünnep „magyar hangja”, kommentátora. Ő, aki a korábbi években csípős tréfákat engedett meg magának a településvezetőkkel szemben, úgy járt, mint az akasztásra került hóhér. Bajkó Tibor nem mulasztotta el megjegyezni, hogy bár rendőrezredes, akár tyúktolvajnak is tűnhet, amikor az egyik ketrecből a másikba menti át a medve elől a tyúkokat, hogy nem lehet nehéz neki medvelesből lőni, medvetalpon járni, gyephokizni, a fogaton pedig segédhajtóként a farriszálásra is figyelmet fordítani. Nevetett a közönség, majd tapsolhatott a megmérettetés legjobbjának, Puskás Elemér ditrói polgármesternek. 

A késő délutáni órákban, öt óra előtt nem sokkal óriási erejű vihar szólt bele a programba. A hirtelen jött eső és széllökések nem kímélték a produkciókat, a nézőket, de még az árusok sátrait sem. A fémrudak megadták magukat, a ponyvák összeszakadtak. Akik fedezék alá menekültek, azzal kellett számolniuk, hogy fejükre esik a sátor. A vöröskeresztesek több olyan személynek kellett segítséget nyújtsanak, akiket elértek az omló építmények. Nagyobb zúzódásokról nem számoltak be, ám volt, akit elszállított a mentő. A rendezvény szervezői ígérték: ami elmaradt, jövőre bepótolják.

Szöveg és kép: szekelyhon.ro