A hagyományhoz híven Csomakőrösön zajlottak az idei, XXX. Csoma-napok zárórendezvényei. A szombati eseményeken, mint mindig, az egyházi és világi méltóságok mellett Kovászna testvértelepüléseinek küldöttei, helybéliek és idegenből érkezettek tisztelegtek Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt.

A református templomban tartott istentiszteleten igét hirdetett Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese. A Csoma-szobornál Kosztándi Annamária köszöntötte az ünneplőket. Elmondta, harminc év után sem csökken az érdeklődés, a tiszteletérzés, méltóképpen zajlik a főhajtás Csoma Sándor emléke előtt.

Percze László, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja ünnepi beszédében Csoma Sándor kutató-zarándok munkásságát méltatta. 12 ezer kilométert tett meg, 12 idegen nyelvet tanult meg, míg a magyarság őshazáját kutatta. Célját nem érte el, de kimagasló örökséget hagyott hátra, példaképet mutatott mindannyiunk számára – hangoztatta.

Márton Árpád, az RMDSZ parlamenti képviselője a magyarok és ujgurok többé-kevésbé igazolt rokonságából kiindulva példázta a kínai és a hazai többségi nemzet által hirdetett „mi voltunk itt előbb” eszmét. Mindkét országban azt állítják, példaértékűen oldották meg a kisebbségi kérdéseket, míg a valóságban minden erőt bevetnek a nemzeti kisebbségek beolvasztására. Csoma munkássága példaértékű arra vonatkozóan is, hogy saját néped érdekében nagyot lehet cselekedni azáltal is, hogy elfogadod mások kultúráját – jelentette ki.

Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke ugyancsak példaértékűnek, a mai napokban is követendőnek nevezte Csoma munkásságát. Úttörő és kutató volt, akinek szellemiségét meg kell őriznünk, továbbadnunk – emelte ki.

Az ünnepi beszédeket követően önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek, iskolák képviselői helyeztek el koszorúkat Csoma Sándor mellszobránál. Az ünnepségen közreműködött a kovásznai ifjúsági fúvószenekar Kertész Barna vezényletével, Olasz-Szabó Soma debreceni színművész Reményik Sándor Nagy magyar tál című versét adta elő, fellépett Kanalas Éva énekművész és a csomakőrösi általános iskola tanulóinak csoportja.

A koszorúzás után az események a Csoma Sándor-emlékháznál folytatódtak. Itt Bende Tamás csomakőrösi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. A csomakőrösiek, karöltve a kovásznaiakkal kötelességüknek érzik Csoma Sándor szellemiségének őrzését, ennek továbbadását a jövő nemzetségei számára – jelezte beszédében. Köszönetet mondott mindazoknak, akik ebben a munkában, a Csoma-napok szervezésében részt vállalnak, külön kiemelve Szebeni-Szabó Norbert hozzájárulását a csomakőrösi múzeum anyagának bővítésében, újításában, a tárlat gyűjteményének mai korhoz illő, modern bemutatásában.

A Csoma-emlékháznál került sor a Csoma-emlékérem átadására. A rangos elismerést idén dr. Szergej G. Botalov régész-történész vehette át. A tudós-kutatót dr. Csáji László Koppány budapesti kulturális antropológus méltatta. Mint elmondta, az orosz szakember a korabeli magyarság Urál régióbeli, Kazah-sztyeppei régészeti emlékeinek kutatásában vállalt szerepével érdemelte ki a kitüntetést. Botalov felszólalásában egyszerűen mondta ki: a munkája során „beleszeretett” a magyarokba, számára ez egy fontos felismerés, reméli, az érzés kölcsönös.

A Csoma-napok záróbeszédét a Csoma-egyesület elnöke, Gazda József nyugalmazott tanár tartotta. A helyszínen fújdogáló szelet metaforikusan illesztette mondataiba: a magyarság a történelmi ellenszél pillanatait éli meg, amikor sok erő azon működik, hogy gyökereink kitépessenek, eltöröltessék a múltunk. Ennek ellenére mi a gyökerekből táplálkozunk, hisszük, hogy a gyökerek tarthatnak meg – hangoztatta beszédében, melynek során köszönetet mondott mindazoknak, akik dolgoznak a Csoma-örökség éltetésében, továbbvitelében, a Csoma-napok szervezésében.

A csomakőrösi eseményeket ünnepi ebéd követte Kovásznán. Este a fürdőváros művelődési központjában került sor a debreceni Ady Endre Gimnázium X. D osztálya közösségének előadására. Később Csomakőrösön a kultúrházban a pápai Musical Stúdió Zenés étlap című műsorát tekinthették meg az érdeklődők.

Bokor Gábor - Háromszék