Magyarnak lenni azt jelenti, hogy áldozatot tudunk hozni a közösségünkért, tudjuk, hogy szükség van mindenkire, ahhoz, hogy a szikra lánra kapjon és ne aludjon ki - hangzott el október 6-án Hamar Márk Roland bolyais diák biztatása, a Székely Vértanúk marosávárhelyi emlékművénél.
Ő volt az idei megemlékez főszónoka, miután a marosvásárhelyi RMDSZ vezetősége úgy döntött, idén a civilek kapnak főszerepet a főhajtáson.
A városi és megyei RMDSZ évek óta október hatodikán délután négy órakor tartja a megemlékezést, annak ellenére, hogy ez sokak szerint túl korai óra, sokan még munkában vannak. Lehet, hogy azért is többnyire csak idősebbek voltak jelen a pénteki megemlékezésen, a megszokott számban ötszáz alatt, háromszáznál valamivel többen. Idén a politikusok átadták a helyet a civileknek, diákok, tanárok, egyházi vezetők fogalmazták meg gondolataikat az arad vértanúk hősi halála és a szabadságharc kapcsán.
Igaz elsőként szót kapott Soós Zoltán csíkszeredai konzul is, aki arró beszélt, hogy a szemtanúk beszámolója szerint a kivégzett aradi vértanúk arcán a félelemnek nyoma sem volt, olyan hősök ők, akik bár nem mind magyarok voltak, de kiálltak a magyar szabadságharc eszméje mellett. Nemcsak az aradi 13 vértanúra kell emlékezni, hanem arra a több ezer, tízezer magyar katonára, akik a haza védelmében vesztették életüket. „Az aradi vértanúk és a hazáért elesett katonák példája szolgálatkészségre és a hazaszeretetre buzdít bennünkt a csendes megemlékezésen" - mondta a konzul, aki a Tisztelet a bátraknak mondattal zárta köszöntőjét.
Vastapsot kapott Hamar Márk Roland bolyais diák, aki a marosvásárhelyi RMDSZ által meghirdetett ünnepibeszéd-pályázat nyertese volt, és aki többek között elmondta, hogy ő szüleitől hallott először az aradi vértanúkról. Amikor először látta nevüket és fényképüket, nem a kinézetük és öltözetük keltette fel a figyelmét, hanem a nevük, és mély csodálkozással vette tudomásul, hogy nem mind magyarok voltak. „Akkor döbbentem rá, hogy nem az a magyar, aki annak születik, hanem az, aki magyarul érez, és annak vallja magát." A fiatal szónok szerint a magyar történelmet szüleitől, nagyszüleitől, otthon kell megtanulnia a gyermeknek, mint ahogy csak otthon tudja megszeretni az ékes magyar nyelvet is. Ezt nem lehet és nem szabad csak az iskolára és a tanárokra bízni. Hamar Márk Roland szerint fontos, hogy a fiatalok - és nem csak - megértsék, hogy a közösség életben maradásához, fejlődéséhez szükség van mindenkire, hiszen „mindannyiunkon múlik, hogy a szikra lángra lobban, vagy elalszil."
Az egyórás megemlékezést ünnepélyesebbé tette Szabó Előd, a Titán frontemberének két éneke és Hajdú Zoltán történelemtanár, a Bolyai Farkas Gimnázium aligazgatójának rövid történelmi előadása. Lőrincz János esperes rövid beszédében a Miért érdemes meghalni? kérdésre kereste a választ, majd az egybegyűltekkel közösen elmondta a Miatyánkot. Koszorúzás, a magyar és székely himnusz eléneklése zárta a megemlékezést.
Simon Virág - Vásárhelyi Hírlap
