A hatvanegy esztendővel ezelőtt kitört forradalom eszmeisége ma is él, erőt ad ahhoz, hogy a ma harcát megvívjuk, s megmaradjunk e tájon – hangzott el Baróton a Petőfi utcai 1956-os emlékműnél tartott megemlékezésen.
Márton Árpád képviselő a budapesti eszmék gyors terjedéséről beszélt: szinte percek alatt jutottak el a romániai egyetemista központokba, a jövő értelmisége pedig szolidaritását fejezte ki, tüntetésekbe kezdett, sőt, Temesváron még attól sem riadtak vissza, hogy megütközzenek a hatalom által kivezényel erőkkel; sajnálatos, hogy nem mindenhol voltak ilyen egységesek a diákok, a hatalmasok Kolozsváron célt értek, s etnikai feszültségeket keltettek. A magyar intézmények felszámolásának kezdete is volt 1956 – mondotta. A forradalmat ürügyként használták fel, hogy legjobbjainkat kivonják a közéletből, sokakat bebörtönöztek, egyetemeinket és iskoláinkat sorvasztani kezdték olyannyira, hogy 1989-re jóformán már semmit sem tanulhattak anyanyelvükön az orvosjelöltek, és a megszűnés fenyegette a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetet is. Márton Árpád szerint érthetetlen, ahogy ma egyes román politikai pártok – például a Nemzeti Liberális Párt – képesek azokkal az elvekkel azonosulni, amelyeket a néhai vezetőiket börtönre ítélő és megsemmisítő kommunisták vallottak: azt mondják, jobb lenne nekünk, magyaroknak, ha feladnánk saját intézményeinket, s „besorolnánk”, mert úgy jobban be tudnánk illeszkedni a társadalomba.
Soós Zoltán Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja arról a Nagy Imréről szólt, aki megértette a ráruházott felelősséget, az egyszerű emberekkel pedig azonosulni tudott. Hasonlóan fontosnak mondotta, hogy október 23-án nemcsak a magyarországi áldozatokról emlékezzünk meg, hanem azon erdélyiekről is, akik verseket írtak, röplapokat szórtak, majd a karhatalom börtöneiben szenvedtek fogságot csak azért, mert hittek a szabadságban, s jogokat szerettek volna közösségünknek.
Demeter László, Erdővidék Múzeumának vezetője az Erdélyben folyó csendes szabadságharcról és az azt követő megtorlásról szólt, majd úgy fogalmazott, ma sincs sokkal másként, mint azon idők Romániájában, hiszen részlegesen jogfosztottként élünk. Ahhoz hogy célt érjünk, s közösségünk szabad legyen, arra van szükség, hogy következetesen és egységesen cselekedjünk – mondotta Demeter.
Lázár-Kiss Barna András úgy fogalmazott, hogy az 1956. október 23-án bátran cselekvő ifjúság példájából kell erőt merítenünk ahhoz, hogy a nehézségek láttán ne futamodjunk meg, hanem helytállva küzdeni tudjunk a közösségünket megillető jogokért.
Palkó Zalán Koppány felsőrákosi unitárius lelkész a Prédikátorok könyvéből vett igére alapozott áldásában az áldozatvállalásukkal hatalmas dolgot véghezvivőkről szólt, majd arra kérte a folyamatosan szemerkélő eső ellenére is kitartókat, ne feledkezzenek meg emlékezni a forradalom halk áldozataira, az egyedül maradt nőkre és az árván maradt gyermekekre.
Hecser László - Háromszék
Fotó: Ráduly Róbert és Székely Hírmondó
