A magyar nemzeti ünnep alkalmából tizenegy erdélyi közéleti személyiség magyarság érdekében kifejtett munkáját ismerték el és jutalmazták rangos magyar állami kitüntetésekkel. Az érintettek a csíkszeredai Lázár-házban vehették át az Áder János köztársasági elnök által adományozott kitüntetéseket csütörtök este.

Két csíkszeredai közéleti személyiség is kitüntetésben részesült a március 15-ei magyar nemzeti ünnep alkalmából. Gergely István, a csíkszeredai Csibész Alapítvány elnöke, valamint György Piros, a Hargita Nemzeti Székely Együttes szólótáncosa Áder János, Magyarország köztársasági elnöke által adományozott kitüntetést csütörtökön este vehette át a többi kitüntetettel együtt. A csíkszeredai Csibész Alapítvány elnöke, Gergely István, vagy ahogyan sokan ismerik, Tiszti, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült a Kárpát-medencében, illetve Moldvában élő nehéz sorsú magyar gyerekek megsegítése és támogatása érdekében végzett önzetlen munkája elismeréseként. Az immár 26 éve működő alapítvány elnökének laudációjában kiemelték, Gergely István a szó szoros értelmében a lelkipásztori hivatást választotta, ami mindmáig töretlenül jellemző rá, hiszen a legnehezebb családi körülmények közül érkező gyerekeket segíti, emeli ki őket a nehézségek közül és kínál lehetőséget a minőségi, tisztességes életre. 

„Ha egy nehéz sorsú fiatal megtanulja becsülni a fizikai és szellemi munkát, egyúttal megtanulja azt is, hogy csak kitartással lehetséges a magyar társadalom megbecsült tagjává válni, ez nem kevesebb, mint a nemzetmentés folyamata. Ebben, ilyenben közreműködni, azt katalizálni nem csupán szociális tevékenység, de a magyarság kulturális és szellemi megerősítésével egyenlő” – jellemezték a alapítvány elnökének tevékenységét. Hozzáfűzték, a magyar sorsok utolsó mentsvárának lenni felelősség és embert próbáló feladat, de a Csibész Alapítvány bentlakásából már magyar válogatott élsportoló, művész, zenész is kikerült. „Ez pedig világosan jelzi, hogy mind a bentlakók, mind a nevelők felkészültek a saját, nemzeti küldetésük megvalósítására” – hangsúlyozták. György Piros, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szólótáncosa az erdélyi néptáncművészetben szólótáncosként és oktatóként végzett több évtizedes, elkötelezett munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át. „György Piros hatéves korától a néptánccsoport tagja, a csíkszeredai Tanulók Házában ismerkedett meg az életét végül alapjaiban meghatározó néptánccal. Tizenhat éves korától már a mai hivatásos együttes elődjénél, az akkori Hargita Együttesben is táncolt. 1990-ben, frissen érettségizőként, de már gyakorlott táncosként, elsők között van, akire számít az akkor hivatásos együttessé alakuló Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes” – sorolták laudációjában pályafutásának állomásait. 

A Hargita együttes 45 műsorában táncolt, számtalan alkotóval és oktatóval dolgozhatott, szerzett tapasztalatot, bőséges és változatos a magyar néptáncanyag ismerete. Az amatőr néptáncmozgalomban – táncegyütteseknél, néptánctáborokban – sok-sok éve oktat, és több tanítványa is a néptáncos pályát választotta. Életpályája példamutató a szakma és tanítványai körében. (...) Meghatározó alakja az erdélyi hivatásos néptáncosoknak – sorolták érdemeit, hozzátéve, hogy emellett 28 éve hűséges együtteséhez, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együtteshez. Három Udvarhelyszéken élő vagy udvarhelyszéki kötődésű, a magyar kultúráért tevékenykedő személyiséget is Magyar Arany Érdemkereszttel tüntettek ki. 

Orendi Emil István népzeneoktatónak, az Udvarhely Néptáncműhely igazgatójának az erdélyi táncházmozgalom felvirágoztatásában, valamint a helyi kulturális-közösségi események megszervezésében vállalt szerepét ismerte el a magyar állam. A díjazott szerint a kitüntetés nem egy embert, hanem egy közösséget illet, hiszen munkatársai nélkül semmi nem valósulna meg és nem is érne semmit. Orendi Emil István Csíkszeredában született, Kolozsváron szerzett mérnöki diplomát, de tanult szakmája mellett mindig foglalkoztatta a kultúra művelése és a közösségi kulturális események szervezése, egy idő után pedig elsősorban a népzenéhez és a néptánchoz kötődő tevékenységek. 2014 óta az Udvarhely Néptáncműhely igazgatója, lelkiismeretes munkája nyomán nemcsak a csapat lendült fel, hanem közvetett módon egy néptánc iránt érdeklődő közönséget is kinevelt, hiszen az előadásokon zsúfolásig megtelik a Művelődési Ház. Mihály József, a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület huszárkapitánya az erdélyi magyarság nemzeti értékeinek és hagyományainak megőrzését odaadóan szolgáló közösségépítő és szervezőmunkája elismeréseként részesült a kitüntetésben. Hivatásom a honszeretet, és azt teszem, amit tennem kell. Mindig szükségét éreztem annak, hogy a fiatalokkal foglalkozzak. És ahogy Wass Albert mondta, nem halott hősökre, hanem a nemzetért tevő személyekre van szükség. El kell mondanom, huszonkét év alatt senkit nem tudtam úgy megállítani, hogy azt mondja, nem segít – fogalmazott díjazásával kapcsolatban Mihály József a Székelyhonnak. 

Mihály József 1955. október 7-én született Szentegyházán, tízgyermekes székely család legkisebb sarjaként. Személyéhez fűződik a szentegyházasfalvi Hagyományőrző Huszáregyesület életre hívása, az őszi hadjáratok megrendezése is. Kezdeményezésére 1996-ban a szentegyházasfalvi római katolikus templom kertjében a millecentenárium tiszteletére emlékművet avattak. 1999-ben egy már „kikopott” régi hagyományt, a nagykorúsítási szertartást élesztette újjá. Ötletgazdája ugyanakkor egy emlékhely létrehozásának is: az első világháború egyik helyi vonatkozású, gyászos emlékezetű eseményére, az 1916-os román betörésre utalva a szentegyházasfalvi templomkertben 2016 októberében emlékhelyet avattak. Kezdeményezésére ugyanitt avatták fel tavaly szeptemberben az Ember-katedrális – Márton Áron, Erdély nagy püspöke előtt tisztelgő emlékplakettet. Mihály József aktív részvevője bármilyen megmozdulásnak a településen, és mindig felölti a tartást és tiszteletet parancsoló népviseletet, ha nem éppen a huszáregyenruhát viseli. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ vezetője a kitüntetést az erdélyi magyar képzőművészet megismertetéséért, főként az 1945 utáni modern és kortárs alkotások összegyűjtését, valamint bemutatását szolgáló értékőrző tevékenysége elismeréseként kapta. „Nagyon meglepődtem, amikor megkerestek, ettől függetlenül természetesen nagyon jólesik, hogy munkámat elismerik” – árulta el lapunknak a művészettörténész. Hozzátette, hogy Magyarországon élve is az erdélyi magyar művészetet szolgálta, majd hazatérve Székelyudvarhelyen vállalt munkát, és bármennyire nehezére esett elköltözni innen, olyan megtisztelő feladatot kapott Sepsiszentgyörgyön, amelyet nem tudott visszautasítani. Próbálok megfelelni a közösség elvárásának – jegyezte meg. 

Vécsi Nagy Zoltán 1956. március 16-án született Marosvásárhelyen, Nagy Pál festőművész és Kemény Zsuzsanna újságíró fiaként. 1988 őszén kiköltözött Magyarországra, Hatvanba, ahol 1989-től a Hatvany Lajos Múzeum munkatársa, 2002-től pedig igazgatója volt, közben 1997-től a helyi Czóbel Galériát is vezette. 1998-ban szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet szakán. Szakterülete főként az 1918 utáni erdélyi művészet. 2008-ban visszatelepült Erdélybe, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársaként folytatta tevékenységét, majd a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) kortárs kiállítóterének vezetője lett. Kemény János egyik leszármazottjaként testvérével és unokatestvéreivel együtt visszaigényelték családi örökségüket, a marosvécsi Kemény-kastélyt, amelyet megnyitottak a nagyközönség számára. A marosvásárhelyi Bolyai-kutató, Weszely Tibor szintén magyar állami kitüntetésben részesült. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Kara Matematika-Informatika Tanszékének oktatója Magyar Érdemrend tisztikeresztet vehetett át az erdélyi magyar felsőoktatási rendszer kialakításához és a helyi tudományos élet fejlesztéséhez hozzájáruló jelentős oktatói, kutatói és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként.

Laudációjában elhangzott, hogy tudományos tevékenységét középiskolásként kezdte el. Weszely Tibor kutatásai és feldolgozásai eredményeként évtizedek óta egyik kiemelkedően neves szerzője a Bolyai-literatúrának. Az elmúlt évtizedekben könyvei és könyvfejezetei mellett, tudományos és tudománynépszerűsítő matematikai és tudománytörténeti témájú cikkei jelentek meg hazai és külföldi napilapokban és folyóiratokban, ezen kívül számos magyarországi, erdélyi és romániai, egyesült államokbeli, kanadai és más külföldi konferencián tartott előadást. Kutatásai és feldolgozásai erősítették azt a szemléletet, hogy Bolyai János életműve a kivételes tehetség, a nemzetközileg is a legmagasabbra értékelt tudományos alkotás jelképe hazánkban és a világban. Nem véletlen, hogy tudományos munkássága ösztönzően, néha vitát is gerjesztve hatott az elmúlt három évtized Bolyai-kutatására, a tudomány- és matematikatörténeti kutatásokra, az új dolgozatok, monográfiák sorának megjelenésére.

További díjazottak 

Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Antal Vajda János magyartanárt, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tagját a csángó hagyományok megőrzése és a nehéz sorsú csángó fiatalok támogatása iránt elkötelezett munkájáért. Bencző Dénes nyugalmazott unitárius lelkészt, esperest az erdélyi magyarság körében példaértékű hivatástudattal végzett, fél évszázados lelkészi szolgálata elismeréseként díjazták. A Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át Sárkány-Kiss Endre, a biológiai tudományok doktora, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia-Geológia Kara Taxonómiai és Ökológiai Intézetének docense az erdélyi természeti örökség kutatása és védelme területén végzett kiemelkedő tudományos munkája, valamint a külhoni tudományos élet fejlesztése érdekében végzett oktató-szervező tevékenysége elismeréseként. A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át Duma István András író, költő, a Szeret–Klézse Alapítvány alapítója és társelnöke, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének referense, akinek a csángó magyar közösség szülőföldön maradása, valamint kultúrájának és hitvilágának kutatása és széles körű megismertetése érdekében végzett munkáját értékelték. Szegedi László Tamás, a Kőhalmi Református Egyházközség lelkipásztora, a Brassói Református Egyházmegye esperese, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora a dél-erdélyi magyarság fáradhatatlan támogatójaként a kőhalmi szórványkollégium megalapítása és működtetése érdekében végzett munkájáért részesült elismerésben.

Barabás Hajnal , Dósa Ildikó , Szász Cs. Emese - szekelyhon.ro

A kitüntetések átadójáról tovább képek itt érhetőek el.